Hétfőbűn

Meghatározás

A hét főbűn a keresztény vallásban megfogalmazott erények ellenállásaként megjelenő bűnök összességét jelenti. Ezek a bűnök a következők: büszkeség, irigység, harag, restség, kapzsiság, engedetlenség és mértéktelenség. A hét főbűn fogalma teológiai és filozófiai diskurzus része, amely a bűnök osztályozására és a morális irányelvek kialakítására is hatással van.

Szinonimák

• főbűn
• halálos bűn
• felnőtt bűn

Rokon értelmű szavak

• bűn
• morális vétség
• etikai hiba

Ellentétes értelmű szavak

• erény
• jóság
• tisztaság

Példamondatok

• Az irigység a hét főbűn egyik legsúlyosabb formája, ami gyakran pusztító következményekkel jár.
• A büszkeség a kereszténység tanítása szerint az első bűn volt, amely az emberi gyarlóságot tükrözi.
• A hét főbűn tanulmányozása segíthet jobban megérteni a bűnösség és a virtus közötti harcot.
• Sok vallási közösség hangsúlyozza, hogy a hét főbűn elkerülése elengedhetetlen a lelki fejlődés érdekében.