Bénulás

Meghatározás

A bénulás a test vagy testtáj működésének részleges vagy teljes elvesztését jelenti, amely a központi idegrendszer vagy a perifériás idegek károsodása következtében lép fel. A bénulás lehet átmeneti vagy tartós, és különböző fokozatai is léteznek.

Szinonimák

• elbénulás
• motoros károsodás
• mozgásképtelenség

Rokon értelmű szavak

• bénultság
• paralízis
• izomtónus csökkenés

Ellentétes értelmű szavak

• mozgás
• aktivitás
• erőnlét

Példamondatok

• A stroke után a beteg jobb oldali bénulást szenvedett el.
• A baleset következtében a lábfej bénulása miatt a páciens nem tudott járni.
• A rehabilitáció során a cél a bénulás mértékének csökkentése volt.
• A fizioterapeuta segített a bénult kar mozgásterjedelmének javításában.