Hochdeutsch

Meghatározás

A 'hochdeutsch' (magyarul: 'hagyományos német', 'felső német') kifejezés a német nyelv egy bizonyos, standardizált formájára utal, amelyet elsősorban Észak-Németországban használnak, és amely a művelt német nyelv alapja. A 'hochdeutsch' nyelvjárás különbözik a különböző regionális dialektusoktól és az alacsony német dialektusoktól (pl. 'plattdeutsch').

Szinonimák

• felső német
• keresztény német
• standard német

Rokon értelmű szavak

• német
• nyelv
• nyelvjárás

Ellentétes értelmű szavak

• plattdeutsch
• dialektus
• regionális nyelv

Példamondatok

• A 'hochdeutsch' az iskolákban és a hivatalos szervekben elterjedten használt nyelvforma.
• Sok németországi film és tévéműsor a 'hochdeutsch' nyelven készült.
• A 'hochdeutsch' sokkal érthetőbb a német nyelvet tanulók számára, mint a regionális dialektusok.
• Az egyetemeken a 'hochdeutsch' segíti a nem német ajkú diákokat a tanulásban.