Szuperlatívusz
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Meghatározás
A szuperlatívusz a nyelvtanban a fokozás egyik formája, amely a legmagasabb fokot vagy a legkiemelkedőbb jellemzőt fejezi ki. Általában a melléknevek és határozószók fokozásakor használják, és a "leg-" előtag vagy a "-bb" végződés jelzi.
Szinonimák
Rokon értelmű szavak
Ellentétes értelmű szavak
Példamondatok
- Az ő teljesítménye volt a szuperlatívusz a versenyen.
- A győztes a legszebb szuperlatívuszra hajtott.
- Az új modell a legmagasabb szuperlatívusz a piacon.
- Az előadás szuperlatívusza révén a közönség hatalmas tapsot adott.